Lelkünk rajta

Padon

Szombatonként, amikor a piacra mentem, télen-nyáron mindig ezen a padon láttam.

Vagy olvasgatott vagy betakarózva feküdt vagy a pad körül söprögetett.

Rendet tartott maga körül, ha nem volt itt, a holmija összerendezve várta.

A múlt szombaton már nem láttam, ma pedig ezt a megdöbbentő kép fogadott.

Az arcára nem emlékszem és csak most tudtam, meg hogy hívták.

Szomorú.

Fénykép1656

Fénykép1658

Fénykép1657

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!